0
Megragadja az olvasót ez a Fülig Jimi stílusban előadott improvizáció. Csak ez nem annyira vicces –sajnos. Időnként nehéz volt kihámozni, hogy mit is akar mondani tulajdonképpen. Azért egy gimnáziumi igazgató elengedhetetlen kvalitásai közé kell tartoznia annak, hogy összefüggően, értelmes mondatokban és fejből tudjon beszélni. És lássuk a tartalmat: A gimnázium egy szellemi műhely, ott értékrendet, tudást, logikát, művészetet, tolarenciát, demokráciát és sok minden mást kell megtanulnia, hozzászoknia a diákoknak. Elnézést kérek mindenkitől, de nem tudok másképp fogalmazni ez az ember ostoba! Ez a jóember elhiszi magáról, hogy alkalmas a feladatra, miközben tönkre teszi az iskolát, az ott tanuló gyerekeket megfosztja egy jó elméleti alap és önálló individuum kialakulásának, lehetőségétől. Azt hiszi, hogy egy igazgatónak csak adminisztrációs és olyan feladatai vannak, hogy végrehajtsa a felülről jövő utasításokat. Az érettségit is ledegradálja egy adminisztrációs feladattá. Érdekesen (gyerekesen) védekezik; „azért nem ment el a svéd látogatóval vacsorázni, mert nem hívták”, könyörgöm ki az igazgató? (Egyébként én úgy tudom, hogy azt mondta, „nincs kedve elmenni”. Mi az, hogy nincs kedve? Katasztrófa!!!) Nem egyenes; a hivataltól már megszokott állindokokkal takaródzik. A kollégáiról, és azok teljesítményéről lebecsülő kijelentéseket tesz. (Milyen az a vezető, aki ilyen stílust enged meg magának? A szülőktől azt kérdezi meg, hogy „meddig akarnak lejjebb süllyedni”? A szülőkkel neki együttműködési kényszere van! Könyörgöm! Ha olyan lelkiismerettel és szeretettel elkötelezett a diákok érdekei mellett, mint ahogy azt hangoztatja, akkor mindenkivel kooperációt kéne mutatnia! De hát világos, hogy (mondtam: ostoba, durva a kijelentés, elismerem, de ez a tény, nem beszélhetek mellé) nem tudja, nem ismerte fel, hogy mi az iskola, a szülők, a tanárok, a gyerekek érdeke. A non plusz ultra, hogy a saját érdekével sincs tisztában (ostoba, na), hiszen már teljesen lenullázta önmaga presztízsét erkölcsileg, valamint értelmi képességek megítélését tekintve egyaránt. Hihetetlen az a beszűkült gondolkodásmód, amikor a sajtóban, a vele készült riportokat olvashatjuk. Hát így beszél egy gimnázium igazgatója a saját iskolájáról, az ott tanító (egyébként már jelentős érdemeket birtokló) tanárokról, meg az egész történetről? Az ember csak forgatja a fejét és ámuldozik, hogy ez megtörténhet.
|